Mester István festőművész Szimbólumok Farsangra hangolva című kiállítása
Örömmel nyújtjuk át meghívónkat Mester István festőművész kiállítására a Café Báró galériájába
Szimbólumok Farsangra hangolva címmel
Zenei aláfestés: Kocsány Marianna - ének Korom Attila - ének, gitár Szilágyi Roland - zongora Mester Csaba - ének, gitár, szájharmónika
"Mester István festészete hagyomány nélküli a kortárs magyar művészetben. Minden egyes képe látványszerűen, nem összetartozó elemekből, motívumokból komponált. A tudatosan kiválasztott tájak és tárgyak együttesen szimbolizált, konkrét jelképtartalommal bírnak. Az egyes motívumok önkényes nagyságrendi hangsúlya, a képek kompozíciós szerkezete egységesen a vágyak és tabuk szorításában élő művész belső világáról vallanak.
Nyilvánvalóan a frusztráció (is) vezeti ecsetjét, de ebben gyökerező festői szemlélete történelmi-társadalmi, s általános emberi tapasztalatokat is közvetít. Az alapélményhez kapcsolódó jelentésréteg nyers, groteszk és abszurd, viszont felfedezhető a képeken egy másik, magasabb minőségű jelentésréteg (kettős paradoxon), mely kíméletlen önvizsgálatra készteti az asszociációra hajlamos elmét.
A művész látásmódja, festői szemlélete a világ dolgai iránti elfogulatlan érzékenységéből ered. Emberi, művészi nonkonformizmusa a makacs gondolatiság útvesztőit járja, elfogadható, vagy elutasítható, de mindenképpen létező nézőpontot képvisel." - Mezei Ottó, művészettörténész
Életrajz:
Mester István 1945-ben született Magyarországon. Postatisztviselői szülei mindent elkövettek, hogy gyermekük nevelése és taníttatása a körülményekhez képest rendben legyen. Rajzolási, festési szenvedélye korán jelentkezett, ajándékba vett műtermi festőállványát kilencéves korában kapta. Gyermekkorát, általános iskolai éveit (1953-1961) az ország nyugati határszélén, Kőszegen élte. A patinás kisváros ebben az időszakban – földrajzi helyzeténél, történelmi múltjánál és kulturális életénél fogva – paradox státuszt képviselt. A „vasfüggöny” közeli, tárgyi valósága, valamint a határsáv elszigetelt és diszkrimináló szigora miatt az ifjú Mesterben korán rögzültek a paradox helyzetek, s azok kiértékelései, így ez az időszak lett a művész egyik alapvető élményforrása.
Festészetének másik meghatározó háttere a fiatalkorát és művészi próbálkozásait, érvényesülési kísérleteit végigkísérő frusztrációs élmények sorozata, illetve ki-kiújuló tüdőbetegsége, melyek ismétlődően beárnyékolták személyes életét. Ezek a megpróbáltatások viszont egyre inkább inspiratív szerepet kaptak az alkotó munkában. Mester István dacolva a körülményekkel éveken át kitartóan képezte magát a különböző képzőművészeti szakkörökben, elvégezte a kirakatrendezői és dekoratőri szakiskolát, és szabadidejének minden percét a festészetnek szentelte. 1968-ban készült el első önálló kompozíciója, a „Taigetosz” c. festménye. A bizonyítási vágy fűtötte munkatempó dacára a sajátosan aprólékos gonddal és kimunkált technikával készült, nagyméretű olajfestmények évenként születtek, így azok témája és címe egy részletes önéletrajz képi illusztrációi lehetnének.
Képeivel részt vett csoportos kiállításokon, több festménye magyar, német és belga magángyűjtők tulajdonába került. Első önálló kiállítására 1988-ban, Kőszegen került sor, majd kiállított többször Budapesten (1996, 1999, 2005, 2010) és a svédországi Strömstadban (2000, 2007).
.jpg)
